Petőfi Sándor

Petőfi Sándor
Petőfi Sándor portréja, Barabás Miklós litográfiája (1848)
Született	Petrovics Sándor 1823. január 1. Kiskőrös
Elhunyt	1849. július 31. (26 évesen) Fehéregyháza (valószínűleg)[1]
Álneve	Rónai Sándor Andor deák
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar (szlovák származású)
Házastársa	Szendrey Júlia (1847. szeptember 8. – 1849)
Gyermekei	egy gyermek: Petőfi Zoltán
Szülei	Petrovics István Hrúz Mária
Foglalkozása	költő műfordító színész író
Iskolái	Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium (1833–1834) Piarista Gimnázium (1834–1835) Pápai Református Kollégium (1841–1842)
Halál oka	a segesvári csatában esett el ismeretlen körülmények között
Sírhely	nem ismert
[becsuk]Írói pályafutása
Jellemző műfajok	elégia, óda, elbeszélő költemény
Irodalmi irányzat	romantika
Alkotói évei	1842–1849
Első műve	A borozó (1842)
Fontosabb művei	A helység kalapácsa Az alföld János vitéz A Tisza Az apostol Nemzeti dal
[becsuk]Katonai pályafutása
Ország	Magyarország
Szolgálati ideje	1848–1849
Rendfokozata	őrnagy
Egysége	Erdélyi hadsereg (később VI. honvéd hadtest)
Háborúi, csatái	1848–49-es forradalom és szabadságharc
Petőfi Sándor aláírása

Petőfi Sándor (született Petrovics, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.[2]

A tanulást tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, majd 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.

Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.

Számos költeménye szinte minden magyar számára ismert. János vitéz című elbeszélő költeményéből daljáték, bábelőadás, rajzfilm és rockopera is készült. Legismertebb költeménye a Nemzeti dal, amely az 1848. március 15-i forradalom máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum és emlékház, valamint számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi.